Szerelmes

Tizenotodik szulinapomon tortent az egesz,

amikor azt hittem h semmi nem lesz nehez...

Megis nehez volt,mert ott volt valaki,

Valaki,aki nekem egykor nagyon fontos volt,s talan meg most is...

Akit en soha nem felejtek es nem fogom elfogadni,

hogy miert hasznalt ki s miert hazudott annyit...

Keseru gyotrodes mar egy eve az eletem,

mert miert hazudta a szemembe h SZERETLEK tegedet???

En tudtam hogy nem szabad de megis hittem neki,

azt mondta h nem ver at s kerte bocsassak meg neki.

S mert azt mondjak, a szerelem vak,

en mindent elhittem,s hittem minden ugy van ahogy mondja...

Aztan megis csalodtam mert mas kellett neki.

Sirtam,zokogtam.Ot nem erdekelte,azt mondta :ENNYI!

Probaltam elfogadni, h tole nem varhatok mar sokat,

s csak soroltam magamnak:Vard ki a jot s bird ki a rosszat!

Valahogy sikerult,nem gondoltam annyit ra,

Azt hittem,vegleg elfelejtettem mar...

De mikor erezte,hogy mar nem vagyok ott neki,

es mikor csettint, nem ugrok neki

Akkor hirtelen felbukkant, s azt mondta :HIANYZOL!

es rendszerint elolvadtam...ez mar olyan mint egy atok...

S kezdodott minden megint elolrol....

Azt monta megvaltozott s probaljuk ujbol...

S mivel meg titkon szerettem..fellangolt a nagy szerelem,

de mint utobb kiderult,o nem,csak en szerettem.

Kozbe ott volt neki a masik csaj is,

Ot szerette igazan csakis...

Csalodas csalodast kovetett,

Majd ismet remeny h talan mar banja amit tett.

Tobb mint egy eve megy ez az egesz,

Sokszor ugy erzem nekem ebbol eleg!

Ordogi kormenetben erzem magam,

amibol ki lell h szalljak,de nem tudom hogyan.

Tudom hogy nem szeret s csak jatszik velem,

de mar nem is mondom neki,mert megint hazudna nekem...

Azt hittem o az eletem szerelme,

o aztmondta ha nem lenne a masik,csak engem szeretne!

De mit varok tole,hisz az elete is hazugsag,

nem tudom miert hittem h van benne egy pici valosag...

Szoval a szulinapi bulimon ott volt valaki,

Ez a bizonyos szemely volt az a valaki...

Tudtam hogy ott lesz de megis csak fajt nagyon,

sejtettem hogy valamit forral o nagyon.

Ahanyszor raneztem,figyelt s mosolygott,

Mert tudja hogy ez az a tekintet amitol elolvadok.

Alttunk egymas mellett,hallgattunk neman,

Elment mellettem s fulembe sugta:Baby,gyere ki velem!

Kozben megerintett gyengeden s finoman,

hatrafordultam s szemebe mondtam NEM LEHET!!!

Ertetlenul nezett ram hogy miert mondtam ezt,

en meg gyozkodtem magam:Csaja ezt jol tetted!

Vege volt a bulinak s mentunk hazafele,

Ugy csinaltam,veletlenul se keruljunk egymas melle.

Azt hiszem jol tettem hogy ellenalltam neki,

Mert csak visszahuzott volna az ordogi korbe megint..

Remelem,most mar nem ejtem csapdaba magam,

azzal hogy ujra elhinnem azt hogy o CSAK ENGEM AKAR...

Akarmennyire is hianyzik o nekem,

Biznom kell magamban s el kell felejtenem!!!

     Kietlen puszta, sivár és üres
Sehol egy fűszál, vagy madárraj
Nincs, ami szép, és nincs, ami kedves
Itt tompán elhal a vidám dal

Felzabál mindent a végtelen tér
A semmi, mi hideg és halott
Mint, amikor már közeleg az éj
A sötét fojtja meg a napot

Bágyadtan remegő délibábok
Szikkadt talaj, kemény és durva
Kínoz és elborzaszt, amit látok
Hisz tulajdon szívem e puszta


Félek

Félek tőled, mert félnem nincs mitől
Hisz ennyi jót nem kaptam senkitől
Félek, mert megtaláltam önmagam
A te lelked legmélyén lakoztam
Félek, mert ébren is te vagy álmom
A tükörben a te arcod látom
Félek szemedtől -mélyen belém lát
Ismered lelkem minden kis titkát
Félek lágyan bíztató szavadtól
Nem is tőled félek -csak magamtól
Félek, mert egymagam gyenge lettem
Elveszek, ha te nem vagy mellettem


Jazz-zongorista

Ma is megállok néha eltűnődve
Hogyha valahol jazz szól egy zongorán
Hallgatom a zenét, ő jut eszembe:
Az a jazz-zenész vajon most merre jár?

Vajon kanyargó útja merre vitte?
Egyet biztosan tudok, bármerre lép
A ritmust, a zenét nem feledte
Bolyongó lélek, egy bohém jazz-zenész

Könnyező zenész, kire sosem várnak
Vagy boldog -örömében játszik talán
Ujjai most is fürge táncot járnak
Valahol jazz szól egy kopott zongorán

Egy fekete szemű jazz-zongorista
Egy lázadó lelkű, hontalan zenész
Egy zeneszerző, aki nem is tudja
Hogy miatta szeretem a jazz zenét


Valaki kopogtat

Valaki kopogtat az élet ajtaján
A félénk jövevényt te is várod talán
Lángoló szerelmünknek apró gyümölcse
Egy mesés pillanat hozta őt a földre

Életemben ő a legújabb nagy csoda
Éppen, mintha álmom vált volna valóra
Nem tudom, ki lesz ő, csak azt, hogy szeretem
S hogy új értelmet nyert tőle az életem

Hamarosan lesz válasz is, nem csak kérdés
Olyan boldoggá tesz ez a furcsa érzés
Érzem, hogy boldogan zakatol idebenn
Egy picike szív, az enyémmel duettben


Csiszolatlan gyémánt

Ócska díszlete egy színháznak
Amelyet már rég bezártak
Ahogy porosodik egyre
Fekszem én is elfeledve

Mint egy törött üvegdarab
Melyen meg-megcsillan a nap
Úgy heverek lenn a porban-
Mint halott a koporsóban-

Engem senki nem vesz észre
Egyedül te veszel kézbe
Ujjaid úgy fonnak körbe
Bajom esik - félnél tőle

Aztán messze eldob kezed
S én megint itt lenn heverek
Gondolod, csak ócska kacat
Ami régről még itt maradt

Messzire eldob a kezed
Hiszen még csak nem is sejted -
Nem üveg az lenn a porban
Gyémánt -- csak épp csiszolatlan
           

emlékezz majd rám, ha már nem leszek
emlékezz, hogy ki volt az, ki mindig szeretett,
rakd majd el a fényképemet, legyen elég erőd,
felejtsd el az emlékeim, ha már lesz új szeretőd,
de vedd majd elő újra egy magányos éjszakán,
s ne félj könnyet ejteni, ha rád tör a magány,
jusson eszedbe mikor azt mondtad szeretsz,
s ne felejtsd el azt ígérted, hogy sohase feledsz..

kérlek ne kínozz, lépj át most rajtam,
elértem már mindent amit csak akartam,
voltam boldog, nevettem hibáimon,
voltam pillangó, pihentem virágokon,
elértem már minden jót, mindent megszereztem,
aztán hirtelen, mindent elvesztettem,
könyörögtem az égnek adja vissza boldogságom,
de csak nevetett és szemrehányta ostobaságom

Vicces:

Hallommikor éjjel belibbensz

szobámba

meg érinted mesztelen testem

minden részét

hirtelen meg látod a legizgalmasabb pontot és

el kezded szívní te rohat szúnyog!!!

Hajad ritka az és deres

a végbeled meg aranyeres

seggef fonyat faszod béna

olyan mint a rothat répa

nem is jó az többé másra esetleg

csak hugyozásra!:)

Reggel nem tudok

enni, mert rád gondolok

délben nem tudok ennni, mert

rád gondolok

este nem tudok  enni,mert

rád gondolok

és éjjel nem tudok aludni,

 mert éhes vagyok!!:D

Húsvéti:

 Kerek erdőn jártam, Kék ibolyát láttam. El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?

Én kis kertész legény vagyok, Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat, Mint kertész a virágokat.

Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!

Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással!

Zöld erdőben jártam, Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott, Ide a forintot!

Én még kicsi vagyok, Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok, Mondanak azok.

Ajtó mellett állok,Piros tojást várok.Ha nem adják párjával,Elszökök a lányával!

Jó reggelt, jó reggelt,Kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ideszálltam. Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom. Hol a tojás, piros tojás? Tarisznyámba várom!

Versek fiataloknak
Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár a puszi!

Itt a húsvét, eljött végre, A szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok, Illatos víz illik rájok. Kit húsvétkor nem locsolnak, hervadt virág lesz már holnap. Ne fuss el hát, szép virágom, Locsolásért csók jár, három!

Ó, tavasszal újult ékes liliomok, Öntözésre méltó gyönyörű virágok!
Már eljött az idő, hogy megújuljatok, A Szentlélek Isten szálljon tireátok. No, ti cimboráim, csuporra, vederre, Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre! Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak, Adjon egy pár hímest, Szívemből kívánom, kegyelem magának!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak, Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának! Elmondom én gyorsan jövetelem célját: Megöntözöm most a környék legszebb lányát. Kívánok e háznak hát mindenből eleget, Főképp békességet, egészséget és szeretetet!

Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő. Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő! Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére, Istentől azt kérem, piros tojás a bérem! Szabad-e locsolni?

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni, Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni! Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak, Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak. Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág, Örömünkben együtt örül a megváltott világ. Megváltónk is együtt örül az egész világgal, Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

Eljött a szép húsvét reggele, Feltámadásunk édes ünnepe. Ünneplő ruhákba öltöztek a fák, Pattognak a rügyek, s virít a virág. A harang zúgása hirdet ünnepet, Egy kismadár dalol a zöld rétek felett. Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Humorosabb verziók
Egy tök, két tök, öntök. Van nekem egy locsolóm, Nem kölni van benne.
Ha én azt itt elővenném, Nagy sikoltás lenne!

Zöld a moha, zöld a páfrány, Megöntözlek házisárkány!

Húsvét van, odakinn mosolyog az ég is, Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is!


Locsolóversek gyermekeknek

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.

Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások.

Ákom-bákom, berkenye; Szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.

Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi.

Nyalka legény vagyok, Lányokhoz indulok. Mert ma minden lánynak rózsavizet hozok. Megöntözem őket, Mint a virágokat, Nem venném lelkemre, Hogy elhervadjanak. Ám e fontos munkám Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást Sorra ide kérem.

Van e háznak rózsabokra, nyúljék élte sok napokra, hogy virítson, mint rózsaszál, megöntözném: ennyiből áll e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.

Itt a húsvét, eljött végre, A szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok, Illatos víz illik rájok. Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap. Ne fuss el hát, szép virágom, Locsolásért puszid várom!

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel? Kinyílott az aranyeső

Én voltam ma a legelső, aki kora reggel locsolkodni kelt fel Minden szőke, barna lány, Mint a piros tulipán Virulva-viruljon Rózsapermet hulljon.

Íme, itt a kölni Szabad-e locsolni? Itt vagyok, Friss vagyok,
Máris sorba állok! Csak egy kicsit meglocsollak, Aztán odébb állok.

Húsvét másodnapján régi szokás szerint Fogadják szívesen az öntözőlegényt. Én a legénységhez igen kicsi vagyok, De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok. Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok Ha a locsolásért piros tojást kapok.

Én kicsike vagyok, A fogaim nagyok. Adjanak egy kalácsot, Hogy harapjak nagyot! Húsvét másodnapján az jutott eszembe, Egy üveg rózsavizet veszek a kezembe. Elindultam vele lányokat locsolni,
Lányokat locsolni, piros tojást szedni. Adjatok hát lányok, ha nem sajnáljátok, Hogyha sajnáljátok, licskes-lucskos legyen a szoknyátok!

Rigmust mondok, Tojást várok, Ha nem adnak, Odébb állok.

Eljött a szép húsvét reggele, Feltámadásunk édes ünnepe. Ünneplő ruhákba öltöztek a fák, Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet, Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.

Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Locsolni jöttem, nem titkolom, Szép szokás ez, úgy gondolom. Múljon vizemtől a téli álom, Bizony most én ezt kívánom. Ha a hatása múlik is esztendőre, Ígérem, itt leszek jövőre. S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.
gyűjtötte: Bzs